Üdv újra itt, kellemes nyulat/tojást/kölnit!
(megfelelő aláhúzandó)
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy pihenésre hajtottuk fejünket a Sasmut-fészekben – itt meg is állnék pár szóra: elektromos melegítő ide, „még csak ősz van” oda, azért hideg volt. Sasmut és Reaper hálózsákot hoztak, én (naiv) beértem egy vékony takaróval… hát reggelre majd’ befagyott a seggem.
Reggeli (az esti sütögetésből maradt még), KÁVÉ, és pár magunkkal hozott Retroshock epizód elfogyasztása után összepakoltunk, és elindultunk ide:
Jókai kilátó
Erre korábban már jártunk, de nem mentünk fel egészen a kilátóig.
Az időjárás bizonyos szempontból nekünk kedvezett: nem volt vad meleg, nem folyt mindenkiről a víz miközben mentünk fel a kilátóhoz, viszont a kialakult köd miatt a látótávolság olykor száz méter alá csökkent.
Ez utóbbi először ugyan nem tűnt problémának, mi viszont egy KILÁTÓHOZ próbáltunk eljutni (na meg a közelében levő ládához), és a felismerés hogy onnan fentről a tejfehér semmin kívül nem sokat fogunk látni… hát nem jutott el az agyunkig 😀
Részemről ezt az egészet egy kiadós tériszonyos para fejelte meg, amit néhány évvel ezelőtt lazán legyőztem volna de most nem akart ereszteni.
Ezen kívül nem tudok szó nélkül elmenni a fotókon is rögzített kőtornyok mellett; nagyon szimpatikus a környezet ilyenfajta dekorálása – azt viszont szomorúan hallottam Sasmuttól, hogy ezeket ismeretlen idióták folyamatosan összedöntik.
Kár értük.
Minden esetre rögzítettem néhány sorozatképet, amolyan kísérletképpen, mivel ezek a fotók nem adják át az egész térbeliségét… na de ezt majd a bejegyzés végén 🙂
Papsokai templomrom
Visszaértük a kilátóból, bepakoltuk magunkat a kocsiba, és ha már Balatonfüreden jártunk, akkor benéztünk a Papsokai-Siskei templomromhoz.
Sasmut az ilyen helyeken érzi magát igazán otthon; a kastélyok, romvárosok neki túl… fiatalok 😀
Szentkirályszabadja, röviden
Miután megnéztük a romot (és a ládát) az irányt Szentkirályszabadja felé vettük. Itt ugyan már jártunk egyszer, de a helyből soha nem elég – valamint sCorter is szerette volna megnézni magának a Halott Várost.
Ahogy odaértünk, kivágódtunk a Bravoból, és nyomban be az első romházba – fotóztunk, videóztunk, és rohadtul nem figyeltünk arra hogy körülöttünk egy icipicit több az ember mint ezen a helyen általában indokolt, plusz valakik rádión kommunikáltak egymással, megint más meg egy autó kürtjével jelzett…
Kikecmeregtünk az épületből, és látjuk hogy jönnek felénk. pár perces beszélgetés után kiderült hogy egy egész napos airsoft-partyba csöppentünk, és kedvesen megkértek minket, hogy távozzunk a helyszínről. Én részemről nagyon pipa voltam, mert az előző alkalommal sem jártuk be az egészet, erre most még annyit sem tudtunk felfedezni mint legutóbb… túltettük magunkat az akadályon, és póttervet kezdtünk készíteni.
Római romok – és a kincs ami nincs
Mivel Szentkirályszabadján nem jártunk túl nagy sikerrel, kinéztünk egy másik ládát a közelben: a római kori romok és rekonstruál épületek közé vezetett volna minket, és a láda első felét Veszprémfajsz és Nemesvámos közt lehetett megtalálni. Hát… először is engem személy szerint nem nyűgözött le a rekonstruált terület, valamint maga a láda is elég hanyag módon volt telepítve.
Az igazi fekete leves az ez után jött: az itt megtalált szétázott papírfecnin az új koordináták szerepeltek, valamint egy jelszórészlet. Az új koordináták a valódi fizikai ládának a helyét adták VOLNA meg, ha lett volna a helyszínen bármi. Egy régi rom, mellette mesterségesen ültetett fák, konkrét támpotot nem adott a rejtő, a láda meg sehol. Majd’ egy órán keresztül a fák tövét és a lehetséges odúkat kerestük, sikertelenül; eközben fújt a hideg szél, fáztunk mint a kutya.
Alapvetően jó kis túra volt ez, de nagyon érződött a végén hogy az ilyen mókáknál azért a szerencse is tényező.
És akkor most a korábban emlegetett sorozatképek.
Évek óta használom a GIMP nevű grafikai programot, és több szempontból is kedvencem: egyrészt relatíve logikusan felépített a menüje, könnyen tanulható, másrészt elég picike a rendszerigénye. Az otthoni gépem nem egy erőmű, és ez a program nem eszik az indokoltnál többet.
Na amiért ide kanyarodtam, az az animációk kivitelezése; hallottam én, hogy vannak online megoldások, melyekkel gyorsan lehet képekből .gif kitejesztésű fájlokat kreálni, de én szeretem magam beállítani a képkockák közötti időt, plusz úgy általában mindent, és ez a fentebb említett program ezeket tudja. Fogtam a kis sorozatképeket és… íme:
