SideQuest rovat: Szeged-Mindszent-Atka-Szeged biciklitúra 2016

A SideQuest rovat olyan túrákat mutat be, amelyen nem az egész csapat (vagy az “alapító trió”) vesz részt, hanem például az egyikőnk.

Jelen esetben egy régi kedvenc elfoglaltságomnak hódoltam 2016 kora őszén: a biciklizésnek. Na persze ezt sem egyedül: legtöbbször sCorterrel utazgattunk A-ból B-be, de az utóbbi időben egyre többször csatlakozott hozzánk Rókalány, egy régi ismerősünk.

Ja és nem mondtam: ezúttal Mindszentre akartunk tekerni, ott át komppal, és Atka mellett vissza a töltésen.
Előre bocsátanám, hogy a beágyazott videóknak nincs hangja: ahogy korábban írtam sok hobbim van, az egyik a régi androidos telóm mókolása volt; ú.n. “főzőtt szoftvereket” telepítettem rá folyton, és az egyik ilyen telepítésnél elment a hang a videofelvételek alatt.
(Főzött szoftver: mivel az Android nyílt forráskódú operációs rendszer, bárki belenyúlhat, módosíthatja kedvére, majd a módosított rendszert telepítheti az eszközére – amennyiben ért hozzá, vagy érez magában affinitást hogy megtanulja)
Őszintén nagyon sajnálom, hogy nem vettem fel hangokat is, mert… na majd meglátjátok 😀

Szóval összevártuk egymást a megszokott helyünkön (mármint biciklizés szempontjából megszokott 😀 ) és megindultunk Algyő felé – na de nem az Algyői úton, hanem a kevésbé forgalmas utakon; ugyan kicsit hosszabb volt így de nyugisabb, lehetett nézelődni.

Mártélyig a “szokásos” töltés látványa várt minket – nem győzöm leírni mennyire szeretem ezt a környéket. Egy kaja-szünet, némi ökörködés, és irány Mindszent.

Mindszent előtt

Az egyik képen sCorter pózol, jól látható egyedi tatyó-tartó kosara, saját kezűleg rakta össze. A zenét – mert anélkül mi értelem 😀 – a régi nyomógombos telójáról szolgáltatta; megjegyezném hogy az egész napi használat után max egy csík fogyott le az akku kijelzőjén… muhaha.

Mindszenten megálltunk egy hosszabb szünetre ebédelni; kajáldát ugyan nem találtunk nyitva, DE! Hoztunk magunkkal konzervet, és konzervmelegítőt.
Ez nálunk egyfajta “rítus”: anno az első biciklitúránkon sCorterrel szintén elvittük a melegítőt; épp Mártélyon voltunk amikor szakadni kezdett az eső, mi behúzódtunk egy félkész épület alá, begyújtottuk a kis eszközt és… megmondom őszintén olyan pocsék konzerv régen esett olyan jól

Szóval visszatérve témánkhoz itt is letáboroztunk egy elhagyottabb(nak gondolt) helyen, és kajálni kezdtünk; ezt követően pedig elindultunk a komphoz.
(Az elhagyatottnak vélt hely egy park volt, 30 méterre egy rendőrautótól 😀 )
Na persze út közben megláttuk azért egyetlen árva kis cukrászda nyitva van… nem hagyhattuk hogy azok a szerencsétlen sütemények az enyészeté legyenek…

Mindszenten

A hasunkat már teletömtük, ideje volt hogy az agyunk is megteljen élményekkel – már akinek egy kompon átkelni élmény. Nekem az volt 🙂
Előtte persze megnéztük a gátat – ami a kompátkelőtől kb egy-másfél kilóméterre volt – és ha már arra jártunk kilőttük a környéken elhelyezett ládát is.
A kompra aztán majd’ egy órát vártunk; tanulság:  ne vasárnap akarj kajálni meg kompozni Mindszenten.
A szállítási költség gyakorlatilag nevetségesen alacsony, nagyjából egy doboz sör árából jöttünk ki per koponya. Átkelés közben pedig… én nem tudom miért tetszett ez az egész, de úgy örültem neki mint a kisgyerek aki rászabadul anyu-apu által őrizetlenül hagyott halom csokira.
Pedig esküszöm nem vagyok komp-buzi.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Átkelés után kb száz métert kellett még tekerni, amikor is bal kéz felől feltűnik a túloldali Tisza-töltés; meg kell mondjam, sokkal jobban tetszett az ottani környezet mint Mártély felé. A növényzet dúsabb, a táj valahogy érintetlenebbnek tűnt.

Indulás hazafelé

Ami még szimpatikus volt, hogy hosszan ki volt rakva betonnal az út, így pl biciklizni kifejezetten könnyű volt rajta, sima útnak néztünk elébe. Út közben csináltam néhány videót, mert hát a tekerésre nem kell figyelni… dehogy… 😀

Aztán ahogy elhagytuk a betontömböket, mély és keskeny nyomvályúval megáldott földút következett – és én megint videózni kezdtem, amikor is a kerék felszaladt a nyomvályú oldalára, a bicikli kifordult alólam, én pedig…

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Nem esem túl sokszor, sőt, de itt a másodperc törtrésze alatt éreztem hogy baj van, és elkezdtem nevetni. Mert lássuk be: ki olyan hülye aki ilyen szar úton videózni kezd, majd elesik és még fel is veszi a telefonnal… ? 😀
Hát én, csókolom.
Senki nem sérült meg – leszámítva a rekeszizmainkat, azok mocsokmód elzsibbadtak – , így folytattuk az utat Atka felé, videózás nélkül.

Kb egy óra alatt elértünk az Atkai Holt Tiszához, és… nem voltam elájulva a látványtól, sokkal jobbra, szebbre számítottam. Jó, nekem a Mártélyi Holtág a “Holtág”, és nem láttam túl sokat ebből a mostaniból de valami hiányzott.
Ami nem a láda volt, mert azt bizony megtaláltuk 😀

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Atkai Holt Tisza

Fáradtan indultunk Algyő felé, pedig már csak a vasúti átjárón és a töltésen kellett átmenni. Még sötétedés előtt értünk haza, és kellemesen elfáradt mindenki; nekem mondjuk a térdem fájt rendesen, nomeg ha az alfelem beszélni tudna… 😀

Algyő előtt