Rétimajor-Simontornya-Vámpuszta-Balatonfüred (és egy csipetnyi Szentkirályszabadja) 1. rész

Kis kihagyással de töretlen lelkesedéssel ismét jelentkezünk; most egy icipicit újabb túránkat osztjuk meg Veletek, ezt tavaly októberében követtük el (sCorter ezzel a túrával csatlakozott a Túra-Kerub addigi triumvirátusához).

Csapjunk is a lecsóba (nyam-nyam)!

Sasmuttal és sCorterrel hárman elindultunk Kecskemét felé, ott bepakoltuk Reapert (és pár finom falatot reggeli gyanánt), és a Rétimajorban található Halország felé vettük az irányt.

Halország

Itt relatíve hamar kilőttük a ládát, és megnéztük ezt a “Halországnak” nevezett helyet. Nem árulok el nagy titkot: a hely akkor bejárható része a halászat történelmét és környezetét hivatott bemutatni. Itt aztán találkoztunk egy nagyon hangulatos kis pihenőházzal a nádasban, majd később egy (mifelénk “tökös” bárkának nevezett, több info itt) vízi alkalmatossággal – az utóbbi nem volt számomra ismeretlen, Szegeden a Vár múzeum előtt nagyon sokáig állt egy ilyen hajó; arra is emlékszem, hogy  gyerekként nem tudtam hova tenni a tényt: az egy hajó, oldalán lyukakkal – míg nem elmagyarázták nekem hogy ezt a fajta bárkát halak tárolására használták.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Legjobban mégis a halászkunyhó fogott meg; nagyon szerettem Fekete István Tüskevár c. könyvét, egyből ez a történet és a benne szereplő “gunyhó” jutott eszembe amikor ezt a kis halászkunyhót megláttam.
(nem mellesleg a fentebb említett könyv jelentős szerepet játszott abban, hogy ma folyton mehetnékem van 🙂 )

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Halország

Simontornya

Egy régi ismerős, Simontornya.
Ezúttal azonban a helyi pincék és szőlőskertek által tarkított változatos tájat jöttünk szemügyre venni – meg persze a ládát, amit ez a táj rejtett 😀

DE. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ettől a szép tájtól nem messze valakik úgy gondolták hogy esztétikusan fog hatni egy SZEMÉTDOMB. Nem vagyunk sznobok, azt hiszem semmi nem áll távolabb tőlünk mint az ájulás határán, eltartott kisujjal és szemforgatva cirádás frázisokat puffogtatva emlegetni az emberi baromságot, de bassza meg.
Sétálsz, túrázgatsz, ládát keresel, és akkor gyakorlatilag a természet és az emberi ténykedés határán találkozol ezzel:

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A bennünk felgyűlt utálatot néhány sörrel tompítottuk, majd továbbálltunk.
Itt aztán láttunk mindent a szőlőskertbe oltott vadetetőtől a kvázi hobbit-lakig.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Ahogy közeledtünk a ládához, úgy fogytak a kertek és sokasodtak a pincék – nem én lennék ha legalább egyet nem néztem volna meg közelebbről 😀
A videón hallható “PINCE” beszólásnak saját története van, ami még egy jóval korábbi túránkhoz köthető, konkrétan a lovasberényi Cziráky-kastélyban kóborolva alakítottuk ki, a többit majd akkor amikor azt a kalandunkat is felpakoljuk ide 🙂

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Simontornya, szőlőkertek és pincék

Igar-Vámpuszta, Strasszer-kastély

Miután jól kipincéztük magunkat – és visszasétáltunk a Bravoig – elindultunk Igar felé; azon belül is a tőle délnyugtra fekvő Vámpuszta volt a célpontunk, ahol a Strasszer kastélyt szerettük volna jobban megnézni.

Odaértünk, leparkoltunk, és ugyan korábban azt olvastam hogy a helyet kerítés veszi körül én egyedül egyetlen árván álló kaput láttam, semmi mást.
A kastély közelében nem volt láda, de ezúttal kizárólag az épület miatt jöttünk; Reaper találta, érdekesnek tűnt, és telitalálat lett.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Az épület gyönyörű lehetett, bár ablakkereteknek és elektromos hálózatnak csak a hűlt helyét találtuk: itt is lecsaptak a fosztogatók.
Jó hír viszont hogy innentől datálható, hogy már nem egyedül kell bejárnom az épületeket mivel sCorter is velem tartott – Reaper és Sasmut valahogy nem az a “menjünk be egy romba, hátha ránkdől” fajta 😀

Ezzel ellentétben sCortert és engem vonzanak az ilyen romok, így szó nélkül másztunk be és néztünk körül; kezdve a tetőtérrel.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Igar-Vámpuszta Strasszer kastély

De mint minden mókának ennek is véget kell érnie egyszer; következő állomásunk Pusztatorony volt.

Pusztatorony, oltárkő

Itt a táj ugyan lenyűgöző volt, de a ládát valaki rendesen szétcincálta, a darabjai a szélrózsa minden irányába megtalálhatóak voltak.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Pusztatorony, oltárkő

Sasmut-fészek

Sötétedésre elértük a Balatont, pihenésként még császkáltunk egy erdőben egy sort gallyakat keresve – aztán sütöttünk egy kis vacsorát, és megnéztük a Terrorbolygó c. filmet, Reaper ajánlásával. 😀

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Sasmut-Fészek

Folytatása következik…