Káli-medence GC túra

Valamikor a 2018-as év elején kezdtünk el azon agyalni, hogy “idén vajon hová kellene betennünk a bakancsunk?”, amikor is ha jól emlékszem Reaper kolléga fejéből kipattant a “Káli medence” válaszként.

Őszinte leszek, nagyon szar vagyok földrajzból, és jöhetnék a “de én megélni szeretem a természetet nem tanulni” közhellyel, de az igazság az hogy soha nem érdekelt hogy mi hol van – a “miért pont úgy hívják?” annál inkább, miután ötödikesként pár osztálytársammal a szökést majd a Tiszán-Dunán való lecsorgást tervezgettük a tengerig, és a földrajz térképen meg nem láttam pár nevet, mint pl “Bugyi” vagy Murmanszk”. Az utóbbit a mai napig nem tudom megmagyarázni miért tartom furcsának, de ha személy lenne lehet ő is annak tartana engem 😀

A lényegre térve: az örök újra meg újra előtérbe pofátlankodó kérdésünk – miszerint merre az arra – a válasz a Káli-medence lett. Gyors rá is gugliztam hogy egyáltalán az országban van-e a cucc, aztán meglepően konstatáltam hogy valószínűleg gyerekként már jártam is arra. Valamint ahogy a kereső dobálta a képtalálatokat úgy tűnt egyre jobb választásnak a hely.

Már csak a szállás maradt kérdéses, a találatok között volt mindenféle; de ahogy néztem a térképet úgy volt egyre furcsábban ismerős pár balatonparti városkának a neve: bakker, SasMut-nak errefelé van a fészke, miért nem ott szállunk meg?
Erre esett a választás végül – bár utólag kicsit lelkiismeret-furdalásom volt amiért gyakorlatilag ráerőltettük magunkat – velem az élen…

Elindultunk.
Most először volt olyan, hogy utasok szempontjából kitöltöttünk egy autót. Hátul SasMut, Pec és Reaper, a pilóta szerepében Emir, én meg afféle navigátor – bár mivel Emir nagyon jól tajékozódott, a leendő célpontok koordinátáin kívül nem nagyon szorult segítségre. 😀

Miután a háromnapos túrához egy hétre előre bevásároltunk, és eljutottunk a szállásunkra kőkemény pihenés következett – részben a szokásos Retroshock-al, de áldoztunk a retro oltárán a méltatlanul (?) feledésme merült He-Man filmmel.
Plusz végre megdőlni látszott (hallatszott?) az az állítás, miszerint én horkolok a leghangosabban a csapatból 😀

Útközben

Másnap frissen, üdén, kipihenten vágtunk neki az első nagyobb célpontunk felkeresésének, ami a Zánkai Hadipark lett – odafelé persze kilőttünk még egy ládát.
A hadipark… huh, egy ponton megfordult a fejemben hogy odaköltözöm az egyik kopterbe 😀
De komolyan: hatalmas élmény volt egy ilyen monstrum pilótafülkéjében ülni, nyomkodni mindent, bohóckodni mint akinek elmentek otthonról… minimum 25 évet mentem vissza lélekben, de óriási érzés volt – a tankokba viszont nem lehetett beülni, meg úgy azon az egy Mi-8-as helikopteren kívül semmibe, de azért az élmény megvolt.

Második komolyabb ládánkat a Fülöphegyi kilátó mellett kellett keresnünk, először persze – nagy örömömre 😀 – felmentünk a kilátóba. Itt aztán emlékeztett az agyam hogy igen, még mindig tériszonyom van – viszont a táj, a látvány gyönyörű volt. Valahogy tős-gyökeres alföldiként mégis a hegyek vonzanak.

Ezután elérkeztünk a túra első templomromjához; innen arra emlékszem hogy a környéken valaki nagyon, de NAGYON flexelt valamit, plusz itt tudtam először kihasználni a szelfibot adta előnyöket is; nem véletlenül használtam ezt a vackot: egyrészt olyan helyekre – kis résekbe, elérhetetlen területre romok esetében, korláton túlnagy magasságban – is be tudok kukkantani, ami enélkül elérhetetlen, másrészt két kézzel fogva – kvázi mint egy puskát – némileg stabilabb a kép.

Ecsérpusztai templomrom

Második romunk a Szent Mária Magdolna kolostor maradványai voltak, mely régen a pálos rend kolostora volt.

Salföldi Pálos Kolostorrom

Következő helyszín a sabari templomrom lett; itt ahogy nézelődtünk, járkáltunk a romok közt szemet szúrt valami: egy szamár legelészett a bokrok közt, a legteljesebb nyugalomban. Embert nem láttunk a környéken, tehát nem tudom kihez tartozik, de minden esetre erre nem számítottam 😀

Aznapra egy másik – ezúttal kicsit, khm… alacsonyabb kilátóval zártunk; itt olyan ügyesen lett elrejtve a geoláda, hogy életemben először fel kellett hogy hívjam a rejtőt, mert már minden követ felforgattunk és minden bokorba benéztünk a kilátó környékén… az egyik legötletesebb és legigényesebb rejtés amit valaha láttam 😀

Salföldi panoráma

Aztán beugrottunk egy kávéra – és néhány kedves szóra – egy helyi lovarda büféjébe, és irány vissza a szállásra; ahol életemben először szívhattam szivart.
Egyáltalán nem dohányzok, nem is ezután fogom ezt a döntésem átértékelni, de minden esetre egy élmény volt; öten a tábortűznél, már megy le a nap, beszélgetünk, és SasMut adja körbe az erre az alkalomra bekészített szivart 😀

Végezetül ismét itt egy videó – remélem sorozat lesz 😀

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.


Megosztás: