Nehezen tudom megírni ezt a cikket, egyszerűen hiány érzetem maradt a túrával kapcsolatban. 2 fő dolog miatt, nem nagyon erőltettük meg magunkat túra terén. Nem volt másnap izomláz. A másik dolog, hogy elmaradt a szokások tűzimádó szeánszunk, mert a házigazda közölte, hogy még nem készültek fel ilyen igényekre. Pedig a hirdetésben benne volt. Szóval irgum-burgum akkor is benne volt!
Szokásos csapattal indultunk Kecskemétről nevezetesen: Yepp, Scorter, Sasmut, Reaper. Osiris-el az első ponton találkoztunk, mert ezúttal úgy határoztunk hogy útközben is ejtünk egy-két láda keresést pihenés képen. Nekiveselkedtünk az autópályának és meg sem álltunk Pomáz Teleki-Wattay kastély parkoló-ig.
Teleki-Wattay-kastély
A kastélyt megcsodáltuk kívülről, jelenleg iskola és étterem működik benne. Meg is néztük közelebbről hogy valóban működik az az étterem de be volt zárva. Így láda keresésre adtuk a fejünket, ami nem lett meg egykönnyen szokatlan rejtek miatt. Ezúttal is üdvözöljük a rejtőt, kinek szakmájához köze lehet a dolognak szerintem 😀
A kastély megtekintése után, éterem után néztünk mivel dél már elmúlt egy ideje és a házi macskák gyomra időben érkező kajához van szokva. PizzaMix nevű helyet néztük ki magunknak, a kaja remek volt így ajánlani tudom.
Mexikó és néhai Saolin falu
Pomázról tovább haladtunk Esztergom irányába, mert szerettünk volna energetizálódni egy Mexikó nevű helyen, ami Magyarországon van, és szomszédos a volt Saolin faluval ami jelenleg erősen kihalt. Természetesen van láda.
A helyről annyit kell tudni, hogy Mexikó és Csobánka között van valahol az a pont ahol összefutna a Föld energia vonalai úgynevezett Ley-vonalak amelyek találkozásánál furcsa jelenségek, gyógyulások és egyéb dolgok történnek. 🙂 Egyesek úgy gondolták, hogy valahol itt lehet a föld szívcsakrája, 😀 feltételezem a Saolin falut erre alapozva építették, majd valaki odáig merészkedett, hogy feltette a kérdést a Dalai Lámának:
Innentől kezdve gondolom, hogy a biznisz erősen hanyatlani kezdett. 😀 Mindenesetre meg kellett néznünk a helyet. Némi keringés után a láda meglett, tábla itt-ott közölte hogy ez katonai terület, és jó lesz ha nem megyünk be.
Nem sokat időztünk a vadonban, elindultunk tovább a damaszkuszi… izé esztergomi úton mert várt ránk a minaret … izé kilátó a hegytetőn. 😀
Strázsa hegy kilátó
Felmentünk a hegyre, természetesen a kilátó kulcsát elfelejtettük elkérni, és újra felmenni nem akaródzott így kilőttük a ládát. Először találkoztunk NFC-s ládával, ezúttal is gratulálunk a rejtőnek és az is látszik hogy munkát fektetett a dologba. Tehát köszönjük és a következőt tolmácsolnám neki:
Strázsa kilátó után, megcéloztuk az esztergomi Tesco áruházat ahol bevásároltunk, szokás szerint többet mint ami kellett volna, nehogy az éhhalál fenyegessen, majd irány Visegrád a szállás .
A panzió
Egy kis ház egy nagyobb ház kertjében öten elfértünk benne. Az volt a furcsa, hogy az ajtók tetején reteszek voltak kívülről, mintha valakit bezárnának oda. Miközben kényelembe helyeztük magunkat különböző elméleteket gyártottunk a reteszek célját illetően.
Másnap reggel felmentünk a várba.
A következőekben főként a képek fognak dominálni mivel, kifogyott belőlem az ihlet.
