GC Velencei-tó körüli túra 2018.09.14-16

Kezdjük már el!

Vártuk ezt a napot, azt hiszem mindannyiunk nevében beszélhetek. Emlékeztek arra az ominózus kutyára (mindenki látott már ilyet), akit egy udvarban tartanak, alig várja hogy kimehessen az utcára körbeszaladgál, megjelöli az új területét, hogy aztán a kerítésen belűről leugathassa többi ebet:

-Hé, menj innen! Ez az én területem!

Mi apák kb. így várjuk, hogy kikerüljünk egy kicsit “nomadizálni” és hódolhassunk ennek a hobbinak. (túrázás) Nos a terület megjelölés is belefér néha. 😀

Kecskeméten is volt a gyülekező, új tagunkat Osirist  Kápolnásnyéken vettük fel és immáron ötödmagunkkal indultunk Pázmándra a Manó Vendégházba ahol hétvégi, főhadi de főleg szállásunk várt. Létszám: Emir, Reaper, Osiris, Sasmut, Yepp.

A szállás kiváló hely a fenti linken megtaláljátok.

Kápolnásnyéki állomáson várakozás közben bekopogtatott az Éhség így vendéglőre kezdtünk vadászni GPS és Internet barátunk segítségével, kisvártatva lőttünk is egy címet ami  a Szent Orbán kisvendéglőhöz vezetett némi kerülővel. (Isten látja lelkemet, a cikknek semmilyen politikai indíttatása nincs. :D)

Menni kell, enni kell, lenni kell!

A kaja kiváló volt, így merem ajánlani a helyet.

Péntek volt , az út is kivett belőlünk úgy gondoltuk, hogy nem erőltetjük meg magunkat így szálláson való elhelyezkedés után, megcéloztuk a legközelebbi ládát ami a Pázmándi vízimalom közelében leledzik. Az idő remek volt, előtte egy héttel még vihart villámlást és esőt jósoltak, de nem így lett.

A vízimalom egy macskaugrásra van a Manó Vendégháztól, ráadásul egy gyalogút pont szembe a házzal a malom irányába indul.

GCPAVM- pázmándi vízimalom

A geoláda szerencsésen meglett, így logolás után visszaballagtunk a házhoz, kocsiba szálltunk és elindultunk hegyet mászni, mert mint mondtam light-osan kezdtük. Alföldi embernek egy kisebb földhányás is hegy, hát még az aminek némi szikla van a tetején. 🙂 Ezt a következtetést abból szűrtem le, hogy Kecskemét tele van hegy elnevezésekkel, de lapos mint a palacsinta. Tehát irány a “Csúcsos hegy” című láda GCcshy.

GCcshy-Csúcsos hegy

Mit csinál az az ember aki fel megy a hegyre? Előbb-utóbb lejön róla, így tettünk mi is, és mivel későre járt az idő bevásároltunk vacsorára meg a következő két napra, természetesen jó magyar módra, többet vettünk mint amennyi kell nehogy éhen haljunk. Irány a szállás és az immáron szeánsz- számba menő tűzrakás és sütögetés.

Tüzeskedjünk

Némi grillkolbász, sör, Retroshock, és az esti film elfogyasztása után aludni tértünk, horkolósok egyik szobában a többiek a másikban. A sör hatására többször járnom kellett “kísérteni” a WC irányába, csak reggel tapasztaltam, hogy még az ajtót sem zártuk be.  Mint másnap megtudtam valaki belopózott a házba, de nem a nyitott ajtón tette. És tudjátok ki volt, a Róka.

Besettenkedett a házba, lábujjhegyen betipegett a  szobába, az ágy mellé somfordált megragadta Yepp üstökét és elvitte a porcelánbusz irányába, ahol: Broáfff! – hang kíséretében tört elő elemi erővel Yepp szájából.

(Gyengébbek kedvéért: Yepp hányt!)

Ezzel az alattomos támadással harcképtelenné tette Yepp-et a következő tizen-néhány órára.

Ha arra számíttok, hogy most képek jönnek, el kell hogy keserítsek benneteket, ezt az esetet nem dokumentáltuk. 🙂

Ólom lábakon indult a másnap reggel, az esti vacsora maradékának reggeliként való elfogyasztása után, megint a könnyű indításra szavaztunk tekintettel Yepp állapotára, hátha helyrejön időközben. Megcéloztuk a kápolnásnyéki  Dapasi-Halász kastélyt , igen itt is van láda , elég igényes darab. A kastélyt szépen rendbe hozták, különböző kiállításoknak ad helyet.

GCHKKN- Halászkastély Kápolnásnyék

Előző alkalommal amikor Agárdon  jártam félbehagytam egy multi ládát, gyerek elaludt az utolsó pont előtt, így a könnyű találat jegyében javasoltam ezzel a ládával folytassuk a keresést. Tehát GCAgfa-Séta az agárdi fák alatt lett a következő áldozat. Hagytam a többieket megtalálni az első 4 pontot ami már nekem megvolt. 4-ik ponton kávézás közben Yeppet elvesztettük, az éjszakai kígyó megnevezés (boa) kivett belőle mindent, így a láda megtalálása után visszaszállítottuk a szállásara ahol mély álomba szenderült.

GCAgfa-Séta az agárdi fák alatt

Asztali áldás után (Na együnk!) elfogyasztottuk profán ebédünket, ami legtöbbünknél valami bab tartalmú konzervet takart, majd nekiveselkedtünk az újabb light-os túrának. Yepp kiesésével elvesztettük szervező-túravezető-térképész-GPS-mesterünket. (ha német lennék ezt most mind egybeírom) Szerénységem átvette a szerepét, de demokrácia lévén közös megegyezéssel eldöntöttük hogy megnézzük a pákozdi hadi-parkot. Osiris egy pillanatra felnézett telefonja képernyőjéről és fellélegzett, hogy nem kell szorongania harmadmagával a hátsóülésen, majd folytatta Isten tudja milyen fontos online tevékenységét,  amit az egész túra alatt tett. Néha azt gondolom, hogy valamilyen online valóságshow része és szerződés köti, hogy telefonja képernyőén keresztül kell néznie a világot. Amit 5 érzékszervünk felfogási képessége eleve eléggé leredukál, ezt még lecsökkenti a telefon képernyőméretére. Nos tiszteletben tartjuk ez az ő választása, de legközelebb csak egy buta telefont hozhat 😀

Pákozdi hadi-park

56-os tankot látva ami tele volt golyó nyomokkal, és tudatalattink hátsó bugyrából felhangzott a ruszkik haza  kiáltás, felmerült bennem volt e a történelem folyamán olyan esemény amelyben, az oroszok és a magyarok szerepeltek és mi jól jöttünk ki belőle.

Lássuk csak:

1848-forradalom — á nem

I. világháború– nem ez sem

II. világháború — nem nyert, beköltöztek 40 évre

56. forradalom — még mindig nem nyert

Tudtommal a történelmet azért jegyzik le, hogy a későbbi korok tanuljanak belőle. Aztán hallok olyan véleményt, hogy az nem az orosz volt hanem Szovjetunió. Szent Atyaúristen te milyen szemüvegen keresztül látod a világot?!

Mire is ez a nagy haverság manapság?

Ez most nagyon zárójelben.

Katonai park meglátogatása után maradva a témánál elindultunk megnézni Miska huszár szobrát, mert nincs messze és útba-esik az ingókövek irányába. Magyarország legnagyobb ólomkatonája ami betonból van, íme:

GCMH – Miska huszár

Láda könnyű találat volt, így elindultunk tovább GCBELL -Bella-tó irányába. Amint befordultunk a parkolóba, ahol állt már egy autó amiben ültek, és kiszálltunk a kocsiból, valamilyen affért zavarhattunk meg, mert gyorsan el is hajtottak. Pedig tolmácsoltuk volna jókívánságainkat, hogy nyugodtan ne zavartassák magukat már itt sem vagyunk, csak a ládáért jöttünk.  A láda némi susnya-harc után és őzlábgomba  megcsodálása után  meg is lett.

GCBELL – Bella-tó

Irány a nap fénypontja GCIngo – Ingókövek, autó letesz a betonútnak már nyoma sincs, halljuk a szomszédba legelésző nyáj kolompját, érezzük a gombák illatát, meg a másnapi izomlázat. 😀

Beszéljenek a képek:

GCIngo – Ingókövek

A sziklák behunyták a szemüket és lassan kezdtek eltűnni a horizonton amikor a szállásunk tulaja felhívott, és mondta, hogy elment a ház előtt és tárva-nyitva minden, ő bezárt, hol vagyunk?

Megnyugtattam, hogy hagytunk házőrzőt, de valószínű félholtan fekszik a legbelsőbb szobába. Ami így is volt. Yepp az igazak álmát aludta, de mire haza értünk már magához tért, némi éhség is jelentkezett nála ami jó jel. Ha nem emlékszem jól majd ő helyesbít.

Szállásra visszaérve, indult a tűzimádó szeánsz és raktuk a máglyát a sütögetéshez.

“Boszorkány! Égessük meg! (hangcsinálók)”

Másnap reggelre Emir beígért egy francia omlettet, így harmad magammal elmentem a helyi ABC-be tojásért. Kaptunk, vasárnap reggel ez nagy szó. Emir ígéretéhez híven nagyon finom omlettet rittyentett mindannyiunknak. Lehet meg kéne kérjük indítson egy recept rovatot a blogon mondjuk Ládász recept kuckó néven. 🙂

Reggeli után szállást kifizettük, felpakoltunk és többek közt, hogy Yepp se maradjon ki minden jóból elindultunk megnézni a frissen épült bencehegyi kilátót. Már előző nap kiszúrtuk a hegtetőn, legfőképpen asztalos nagyapám félbetört fúrójára hasonlít. 🙂 Mint kiderült később, ott is volt láda de nem foglalkoztunk vele. Az ember ha eléri a 100 találatot már “csak” az élmény és a barátok miatt csinálja. Még most sem logoltam ezeket a találatokat a geocaching oldalon, de ami késik az nem jön hamarább majd a fényképek dátuma alapján menni fog. 😀

Bence-hegyi kilátó

Kilátózás után kihagyhatatlan volt GCrook – Várpark Dinnyés, nekem ez a találat már megvolt, de másodszorra is élmény volt, az előző cikkben már tárgyaltam. Előtte Velencén Osirist feltettük a pesti vonatra.

Végül hazafelé vettük az irányt, útba ejtettük GCPSIT – Pusztaszabolcs, Szent Imre templom nevű ládát, de utólag tapasztalom, hogy csak a találatra koncentráltunk, egyetlen darab képet nem lőttünk a környékről meg a templomról sem, eléggé kimerült a társaság.

Summázva a dolgokat, mindenki élvezte többé-kevésbé a kirándulást, alkalom adtán újra jelentkezünk egy beszámolóval.