Kezdjük már el!
Vártuk ezt a napot, azt hiszem mindannyiunk nevében beszélhetek. Emlékeztek arra az ominózus kutyára (mindenki látott már ilyet), akit egy udvarban tartanak, alig várja hogy kimehessen az utcára körbeszaladgál, megjelöli az új területét, hogy aztán a kerítésen belűről leugathassa többi ebet:
-Hé, menj innen! Ez az én területem!
Mi apák kb. így várjuk, hogy kikerüljünk egy kicsit „nomadizálni” és hódolhassunk ennek a hobbinak. (túrázás) Nos a terület megjelölés is belefér néha. 😀