Az Első: Algyő-Mártély-Algyő biciklitúra (2015)

Amíg nincs aktuális túránk, szééééépen laaaaaaasssssssssaaaaaaaaan feltöltjük a régebbi túráink képeit, videóit, emlékeit.

Legelső közös túránk előtt a geocachingen kívül a munkahely kötött össze minket; aztán kiderült hogy ha nem is feltétlen a világ összes ládájának felderítése a közös nevező, de maga a kaland keresése mindenképp hasonlóan mozgat – akkor még “csak” – hármunkat (Reaper, Sasmut, Yepp)

Ez még 2015 késő tavaszán volt; jó idő, mindenkinek volt “majdnem” megfelelő bringája (erről később), Algyőn találkoztunk Sasmuttal, aztán irány a töltés.

Lúdvári szivattyútelep

Első megállónkat a Lúdvári Szivattyútelep melletti ládánál ejtettük útba; személy szerint a mai napig nem tudok betelni a környékkel; tetszik ez a fákkal, töltéssel, villanyoszlopokkal és ritkán házakkal teletűzdelt táj.

Lúdvári szivattyútelep

Láda a semmi közepén

Következő ládánk gyakorlatilag a szántóföldekkel megspékelt puszta közepén egy kis facsoport közé rejtve kapott helyet – emlékszem pöttyet be voltam rezelve, mivel kb két hónappal előtte vettem a Cruiseremet, és nem repestem az örömtől hogy a töltésen kell hagynom.

A ládáról annyit érdemes tudni, hogy ez Magyarország harmadik geoládája, szóval erősen ajánlott 🙂

Láda a töltésen

Életem harmadik geoládája közvetlen a töltés mellett várt ránk; és itt most nem is a ládát emelném ki, hanem Reaper kolléga “kis” GPS dobozát, ami meglepően gyorsan és pontosan működik – bár itt még azt hiszem a szögszámítás nem volt az erőssége.

A Fekete Doboz

Ezután beértünk az üdülőterületre, innen kis nézelődést követően elindultunk a sűrűnek és elhagyottnak épp nem nevezhető erdőbe, ahonnan a tanösvény is kezdődött.

Tanösvény Mártélyon

Megint egy olyan környék, amiért önmagában már megérte eltekerni odáig; a táj, az élővilág, a szűk palló-folyosó amin átkelünk a holtág felett, a hamuszürke fatetemek melyek arra emlékeztetnek hogy valaha talán itt is erdő volt; és víz ami ezen a környéken kifejezetten mocsaras és zavaros, de mégsem mondanám rá hogy csúnya.
Azért nem úsznék benne, na.

Csalánok közt

Utolsó ládánk kicsit megszivatott minket: a jel össze-vissza ugrált, hol öt hol húsz méterre tőlünk mutatta a cache-t, nem találtuk; aztán ha jól emlékszem Sasmutnak vagy Reapernek jutott eszébe, hogy “menjünk be a csalánosba, ott lesz”. Ott volt.

Csalános

Hazafelé…

…az út veszélyes, főleg ha lyukas belsővel akarunk biciklizni 😀
Sasmutnak meggyűlt a baja a saját bringájával, gyakorlatilag negyedóránként pumpálta hogy kitartson, de csak hazaértünk – persze előtte megint jóóól körbefotóztuk a szivattyútelepet, mert csak.

Hazafelé