Második békési kastély túránknak vágtunk neki tegnap, mivel az idő is megengedte, hó volt, jég volt, de sütött a nap, ideális idő egy kis geoláda kereséshez a hó alatt. Ástunk kézzel. Ástunk lábbal. Még egy elfuserált jégkaparóval is… 😀
Első megálló, Piroska szélmalom Székkutas:
A ládát sajnos nem találtuk valószínű valaki jól elvitte. Szomszédból egy furcsa hangú kutya csaholt, lehet berekedt a sok ládakereső miatt és, hogy kíméljék a hangját a ládát elvitték.
Második állomás, Weckheim kastély Póstelek:
Tanult kollégám erről többet tud mondani, így átadom a szót.
Köszönöm. 🙂
Mivel ezek az utazások számomra mindig a felfedezés élményről szólnak, ezért a száraz történelmi adatok közlését meghagynám a Wikipédiának, íme.
Először is egy kisebb szarvascsaládot telepítettek a kastélypark szélére, meglepődtem picit.
Aztán megindultunk a kastély felé.
Amit láttunk… az nálam lazán megérte azt a napot mindenestől. Ugyan a kastély szépségéből nem sok maradt az utókornak, az viszont tisztán látszik hogy az épület hatalmas volt, egy pinceszinttel és két másik emelettel. Ahogy a fotókon is látható minden helyen kint a figyelmeztetés, hogy csakis saját felelősségre hatolhatunk be az épületbe; ezúton is javasolnám mindenkinek hogy kétszer gondolja meg a pinceszint felderítését: az épület nagyon rossz állapotban van, nem vagyok ugyan egy statikai szakember de nem bíznám az életem azokra a födémekre 😀
Az első szintre viszont mi is bemerészkedtünk a TúraKerub legújabb tagjával sCorterrel, ahol elmélkedtünk kicsit a kastély eredeti állapotáról valamint az elektromos hálózat csatornáiban felkúszó gazról (amire egy kollégám rávágta a fotó alapján hogy „szőlő”, amit én nem vettem komolyan, és amikor olvasom hogy a kastély falát anno japán vadszőlővel futtatták be… szerintetek?)
Végül megnéztük a kastély melletti kis tavat a szigettel… haláli 😀
Készül a szarvasos videó (Yepp)
Tó a kis szigettel
Sasmut kolléga
Alagsor
Szőlő?
Azok a görbült "I" vasak is nagyon megnyugtatóak
A TúraKerub 3/4-e (balról jobbra: Sasmut, Reaper, sCorter)
Itt ment be a "gaz"...
...és itt jött ki. Kitartó.
Itt még van plafon
Itt jártunk 🙂
A régi főbejárat
Szökőkút
német szélsőséges nézeteket valló villanyszerelők járhattak erre...
Stop, és k**d be.
Harmadik hely, Papi féle szélmalom:
A láda meglett.
Persze először megpróbáltunk eljutni a Beliczey kastélyhoz is; ott bő 300-400 méterrel a kastélytól hatalmas „MAGÁNTERÜLET! BELÉPNI TILOS!” tábla fogadott minket.
Aztán egy templomromot akartunk megnézni, de mivel a Bravo… mondjuk úgy nem volt kompatibilis az időjárási viszonyokkal (meg úgy alle zusammen az úttal magával) továbbálltunk és elzötykölődtünk a Papi malomig.
Negyedik állomás, Hódmezővásárhely Kása erdő:
Itt mindjárt a leparkolás után kerítések, ugató kutyák… és egy ló. Nem tudom miért, lehet az amúgy kihalt környék tette, de pöttyet szürreális volt a látvány.
Egy kis séta után elértünk a jelzett koordinátákhoz, viszont a „rejtekadó fa körül gallyak vannak felhordva” leírás rendesen megkavart minket, mivel minden második fa körül jó adag kávába szedett gally-köteg hevert, és GPS sem volt jó hangulatában; elsőre esélytelennek tűnt a cache megtalálása.
Aztán „egy szerencsés véletlennek” köszönhetően csak rátaláltunk a ládára, és mellette elhelyezett 2db (azaz KETTŐ DARAB) gallyra. Addigra a környék fáinak egy részét kiástuk a hó alól (kézzel, lábbal, más fákkal és a fent említett elfuserált jégkaparóval), lásd a fotókon.
Hazafelé természetesen videóztunk még egy utolsót, ahogy kikanyarodunk Vásárhelyről; itt azért már a navigációnak is fáradt volt a hangja 😀
